Mindig maradj olyan, mint egy rossz HIV teszt: Pozitív!

Hangya meséje

2016. március 09. - hangya peti

hangya_11.jpg

Kurva jó kedvem van. Esküszöm. Győzikei irodalmi stílusban mondva: Ne lássam anyámat salakmotorozni a Kőhegy oldalába, ha nem igaz. Miért ne lenne jó kedvem? Süt a nap. Eddig főzött.

Hallgassátok mesémet amelyben megszületik a szabadságom és ez suta kis blog.

Itt van rögtön egy szavakkal origamizó hülye gyerek - főszerepet én játszom – aki messzi útra indult. Hogy kis pajtásait meg ne  fossza az út élményétől, gondolta majd belebrunyálja  hősi énekét az út porába. A haversrácok meg jól elolvassák, hogy a Hangya megcsinálta-e a medvét és leverte-e szkanderben a szüzet. Esetleg fordítva. Az élet azonban kért egy nagy mikrofont és úgy beleordibált, hogy még a nyál is átgyött mindenen.

Egyre többen állták körbe a homokba írt girbe-gurba betűimet. Pediglen nem könnyű ezzel a plajbásszal regét írni, de a „zemberek” jót derültek a bolondon. Ment is a bökdösés, hogy de szépen fütyöl ez a gyerek, még a végén viszi is valamire, ha el nem issza. Az eszesebbje meg mondta, hogy legalább a felét azért igyuk el. A népek meg csak jöttek, mint vasárnap a plázába. Hátul állók már azt mondták, hogy van vagy 2 méter 20 centi, minden foga bölcsesség  és olyan szép, mint egy negyvenhetes gumicsizma.

A fehérnép, az az Istenadta meg remegett, mint családi kép a zetor ablakában. Így született egy kicsi legendácska és nektek egy blog. És a csoda nem állt el, mint fuvaros lónál a hugyozás. A vakok újra tudtak beszélni és a némák újra láttak. A siketek meg tudtak rendelni egy kori sört.

Viszont a történetet már innen grupiban írjuk, mert ez rólatok is szól.

Egy biztos, a plajbászt nem adhatom mindenki kezébe. Nem akarok magyarázkodni az ujjlenyomat miatt. Torrente barátom ezt kissé profánabb stílusban tudatta a nagy- és kisérdeművel:  "Az én farkam az Univerzum közepe, s mint olyan, nem érhet hozzá akárki."Írni tehát én fogok, ti meg majd diktáltok.

Megkérdezték egyszer a nagy szobrászt, hogy tudta ezt a csodálatos lovat ebből a márványból kifaragni. Érkezett is a válasz, hogy a ló benne volt, ő csak leütögette a fölösleget. Nálam ez másképp esett. Lettem volt egy marha nagy tuskó, amin elindult a faragás. Szoborról nem álmodok, de talán egy fejőszék megmarad a végén.

Amit tőletek kapok az nekem az Oscar díj! Kérnék egy óriási ovációt - nem ovulációt - mindenkinek, aki olvas engem, aki ír nekem, aki jót kíván, és aki őrült dolgokkal dobja fel a napjaimat.

Szóval kösz Vazze!

A bejegyzés trackback címe:

https://leokemia.blog.hu/api/trackback/id/tr488458090

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Soltonms501 2016.03.09. 20:34:56

Szívesen bakker!

Csak így tovább!

Ági Ca 2016.03.10. 09:54:12

Ováció! ..:-)))))