A mai nap nem írok posztot és ezt egy poszt formájában hozom a tudomásotokra. Tudom jó a cucc. Huszonöt poszt ezen a blogon az elmúlt négy hét eredménye. Huszonöt általatok, szakma által és nem utolsó sorban általam is vállalható írás. A lélektani hatásait megírom legközelebb.
Huszonöt villanás az életemből.
Huszonötször haltam meg mikor leírtam. Sokszor sírva a végén. Majd huszonötször emeltetek fel a vállatokra. Egy profi stand up-os ennyi anyaggal legalább egy évig tud turnézni, fellépni, tv-zni. Egy Fábry, egy Bödöcs vagy Kőhalmi sem használ el több anyagot egy év alatt. Nem gépek, csak jó humoristák előadók. Egy jó előadónak számtalan trükkje van a közönség mozgatására.
Kiállok a színpadra mint Fábry. Elég egy fejhangon sikoltozó picsa és már meg van a kerete az egésznek. Ha kiszól neki az ember, hogy: „ mi van anyukáám! Smucig voltál még egy bilétára a ruhatárban, dildo mestert meg behoztad az alsó gardróbban mi? Közönség röhög, fejhang picsa tovább visít, behugyozik. Még kiszólok a technikusnak: Ferikém kicsit vegyél le a fejlámpából, a hölgyben meg kapcsold ki a vigyorbotot. Röhögés, sikítás. Belekezdek a történetbe és van lehetőségem kézzel, lábbal, mimikával, kézjelekkel segíteni a poént. Ott a poén ismételése az „értitek vazze, ezt az állatot” megjegyzése, mely egyértelműen a röhögésre ad utasítást. Elég benyúlni a zsebembe és kicsit matatni - valójában semmit sem téve – és azt mondani: Mit röhögsz? Elfelejtettem alsógatyát húzni, és zacsi rátapadt a combomra, lehúzom a matricát mer’ bepállik. És nem most van Péter Pál. Vazze.
Nézzük, mi van nálam? Senki sem hallja, ha valamelyikőtök visít, mint a malac, nem látjátok a tököm vakarását. Még egy nyamvadt smiley jelet sem tehetek ki, mert az megmagyarázós lenne. De mégis sírós-nevetősnek kell lenni a bulinak, ahol húsom a grill, vérem a bor és könnyem a pálinka. És élvezem, ha ízlek! Mocskos egy állat vagyok mi?
A poénnak kegyetlennek kell lennie elsőre. Kegyetlenül jónak és kegyetlennek velem, ha a helyzet úgy hozza.
„Az életem során mindig stílusos, vagány gyereknek voltam elkönyvelve. Nem egy George Clooney Nespresso-val a Como-i tó partjáról, csak egy parasztgyerek Szentendre felsőről, cikória kávéval. Azért célfotóval, de mindig vertem azokat, akik a Gólya Áruházból próbálták diktálni a divatot.”
Boldog vagyok a blog adta szituációban, de néha pihennem kell.