Ma kirobbanó formában vannak a sejtjeim.
Beindult a gépezet, most már önállóan kell működni sejtnövelő injekció nélkül. Olyan ez, mint a műtrágya, ami remélem felesleges lesz hamarosan, mint nyugdíjas otthonban az óvszer automata. De nekem most trágya nélkül kell szép termést hoznom, szép fürtös fehérvérsejteket, meg ropogós neutrofilokat. Szerintem egy ekkora gyökér, mint én ki is fogja termelni
Minden nap jönnek a clean managerek (tájszólásban ejtsd: takcsinénik ). Ezek kedves jó lelkű asszonságok Pesttől 20-30 km-es távolságban laknak, Budapesttől pedig fényévnyi távolságra élnek. Kedves nénik a clean managerek, mindig szőrös lábakon közlekedve, akik ha kicsit gyakorolnák az angol spárgát, egy lábszárral leszednék az összes pókhálót a sarkokból.
Ők szokták néhanapján az ebédet is hozni, - ilyenkor food service beosztásban - meg azzal a lendülettel el is vinni. Elvihetik a disznónak kérdezik tőlem? El hát, ennek a disznónak nem kell. A múltkoriban rákérdeztem, hogy milyen a leves. Fedő leemel, és bámul, mint a három lábú macskára. Hát „eztet nem tom mi ez” pedig nő vagyok. A szakácsnak olyan a fantáziája, hogy hozzá képest a misszionárius póz is Káma-Szútra. Mivel izolálva vagyok így a nővérek és a takarítónők ugyanúgy néznek ki, mint egy zöld méhész. Mindenki a saria szerint öltözködik arcfedés meg minden, így igazi Kinder surprise, hogy vért kapok, vagy Domestost. Szóltam tegnap az egyik Fatimának, hogy kiesett a talpbetétje, mire visszafordult és felvett egy 38-as rántott szeletet a földről. Benéztem vazze, nem innen rabol szakácsot Gerendai a Costes-be.
Az én hőseim a nővérek, meg a fivér, ezért hálámat kifejezendő mindannyian kaptak egy-egy gyógypapucsot. Jobb adni, mint kapni, így van az ember már a szifilisszel is.
Most azon töröm a fejem, hogy dobjak egy kicsit a váróterem morc hangulatán. Beszerzés alatt van tizenkét darab selejtezett szék a nőgyógyászatról.
Mennyivel oldottabb lenne a hangulat, ha betegek égnek álló lábakkal várnák a sorukat. Micsoda program egy 67’-ben legyártott combfix panorámás látványa.
Közben menne az autóskártya helyi változata a vérképkártya. Itt nem teljesítmény, meg sebesség döntene, mint a skacoknál. Te Gizi mennyi a vörösvérsejted, 3,10? Ne bazd nekem 4,30, megtaláltam tegnap az uram keceli betonkádasát, oszt behúztam egy liter az este. Figyelj Piri koleszterin 6,2, bevertem tegnap egy tál körmöspacalt, még most is jön föl.
És amikor a kedves beteg átszól a másikhoz, hogy „Manyikám lenyelted a protézised aranyom, há’ nem nyomja a combodat? Kiszakad nylon oszt elfut a szem, mint a vérnyomásod. Ez az örök élet titka, mert ha jönne is halál, ott szarna be a röhögéstől, a maminnyók meg nyomnák tovább a fekve kán-kánt…
