Kis kopasz nagy kopasz - Levél Nektek

Véremet adom a bűneitekért, ha garantáljátok a feltámadásomat. Ez a szerénynek nem nevezhető írás volt olvasható évekig az Árpád híd budai részén. Veletek elég nehéz lenne feltámadni, mert halni sem engednétek.

A fentiek tükrében döntöttem nem megyek végig a klasszikus főnix útján, hogy utána a krematóriumban söprögessem a saját hamvaim. Egyrészt belehugyozhat a fűtőmester macskája, és meglehet, hogy csak szétszórnám magam. Maradok, aki vagyok. A tegnapi nap én bátor, hős lovag - jelesül Nagy kopasz - teljes páncélzatban átnyergeltem a szomszéd várba a Kis kopaszokhoz. Vittem a varázstortát elkészítve szeretetből, sok-sok szívből, jóságból.

- Menjetek nyugodtan - mondta Icu főnővér - Zolika már elment két hete. Katával beléptünk a szobába, hogy csináljon egy fotót a gépekről.

- Jaj de jó, akkor már otthon van!

- Nem! Ő elment….. Örökre. Őt már nem tudtuk megmenteni.

Az az igazság, hogy elsőre is értettem Icut, de nem akartam megérteni. Nagyon lassan háttal mentem ki a szobából és valószínű soha ne felejtem, amit láttam. Vagyis nem láttam senkit.

A Nagy kopasz lovag páncélja, akkor már csak gyűrött, rozsdás konzervdoboz volt a sarokba rúgva.

Az erőm elszállt és tényleg csak egy haszontalan porhüvelyként, egy papírsárkány magabiztosságával szédelegtem a szobák közt.

Mégis felemelő volt a tegnapi nap, ami Ti napotok is volt – de jó, hogy most nem tudtok közbeszólni – ami által egy igazi csodát tudtunk megélni. Csináltunk – mi így együtt - egy csodálatos előadást, de senki sem akar kimenni a színpadra a tapsért. Én, lökdöslek előre benneteket, ti meg viszont engem. Igaz közben legalább iszunk a büfében. Valaki azért hajoljon már meg! Én megteszem előttetek.

Szűk két hónap alatt, veletek együtt zajlott le életem evolúciója - és titkon remélem bennetek is változott közben valami.

Író lettél, üzentétek. Megijedtem. Író? Az egy savanyú tejtermék. Nem olyan te hülye! Olyan igazi.

Felesküdtem, hogy megmentem magam – erre olyat erővel ruháztok fel -, hogy most már a világot akarom. Legalább is piciny részét.

A rút kiskacsából pedig – nem, nem hattyú - egy jó sütnivaló vált belőlem.

Én lettem a férfi Teréz Anya. Xéna és Batman szerelemgyermeke, az egyetlen lény, akinek vízuma van Kripton bolygóra.

Pedig vagyok kicsi férj, drága apa, anyámnak a hülye fia!