Két hónap

Február 23-a csodálatos nyár végi napsütés Peruban, sajnos én ez időtájt Pesten voltam és a tél végi taknyot toltam hólapáttal.

Két hónap, mondta Pedro Juannak és akkora köpet megrágott koka levelet pökött maga elé, hogy Amszterdamból különjárat indult érte. Mi két hónap Pedro? Két hónap és virágzik a friss kokacserje. A gyökerek belekapaszkodnak a földbe és szívják az energiáját, élvezik a napot. Pedro és Juan továbbszamaragoltak a napfelkeltébe. Az Andok melegedő lankáin az élet forgott tovább. Két hónap csak egy villanás.

- Két hónap!

- Mi két hónap doktor úr?

- Két hónap van hátra.

- Igen, mínusz egy nap és akkor lesz a kisfiam születésnapja.

- Nem az két hónap, hanem magának van két hónapja!

- Hol? Miért nem válaszol? Nekem mondta???!! Hahó dottore!

Ez hozzám beszélt, bazdmeg! Csak néhány másodperc volt az egész, amíg az a hirtelen forró telerakta a testemet. A lábam pedig elkezdett gyökeret ereszteni. Erőset, elszakíthatatlant. Hé Föld Anya! Engedd be ezeket a gyökereket! A fa még szeretne kint maradni. Még nem szabad kivágni. Érted? Még nem szabad. Neki még maradni kell! Még fészkek vannak az ágain, még fiókák vannak benne. Velük mi lesz? Még öleli két karcsú kéz. Vele mi lesz? Néha megállnak alatta, mert árnyat ad, ha akarod, még beszélhetsz is vele. Nem rossz fa ez hidd el! Nem a legnagyobb, nem a legnemesebb, nem is legszebb, de ne döntsd még ki. Erősödik, értékesebbé válhat, hátha fontos néhány emberkének, aki itt a felszínen szalad.

- Két hónap! Csend ilyen hangos még nem volt. A némaság zaja őrjítő tud lenni. Ezek a csend hangjai.

 „Minden mondat könnyen érthető, 
nem kell hang, és nem kell hangerő, 
olyan tisztán cseng"

Elrohant a három másodperc.

- És ha elkezdjük a kezelést grande dottore?

- Akkor 30-40 év, ami meg van írva.

- Hova van írva? A negyvenesnél aláírnék most, az csak nagyobb szám, mint a kettő és a mértékegységet le is szarom most.

Még egy hét lenne a két hónapból hátra….

Lódarázs? Olyan állat nincs is b….meg!

Születésnap halotti torral? Olyan buli nincs is b…meg!

Van még dolog a fával - amekkora gyökér nem is csoda - de már rügyezik. Még metszeni kell, gyógyítani, de a fészkek stabilak, a fiókák boldogak és a két karcsú kéznek is van mit ölelni. A fa alatt majd lehet szülinapozni.

A fa környékét pedig ellepték az emberek. Nézik, beszélnek hozzá, hallgatják a leveli suhogását, talán kicsit meg is szerették.

Ez a fa soha sem volt ilyen büszke, ez a fa még sokáig fog állni…..Ugye Pedro? Ugye Juan?