Előzmények  IV. rész

A több napos vajúdás után császárral ugyan, de egészséges követ hoztam a világra hossza 2 cm, súlya 3 gramm. Úgy döntöttem nem tartom meg, így adoptálta egy Tüzép.

A fájdalmak ezzel nem szűntek meg csak átalakultak, így az elsődleges nemi jelleg aktív tapogatásával próbáltam dűlőre jutni, a fiú vagyok-e vagy lány mondakörben. Ráadásul a darts szerűen belém szúrt tű mellett is erősen véreztem. Megnyomtam a nővérhívót. A folyosóról egy nyakon szúrt disznó lágy hangján jött is az első reakció:

Mi a fasz van már megint?

És hang után megjelent a dallam tulajdonosa Ursulányi nővérbe zömítve. Mondjuk, ha én lennék, a hang inkább laknék a kimúló disznóban és távoznék a hűlő pára lelkével egy időben, mint ennek az anti Teréz anyának segítsek megszólalni.

Ott állt Ursula, akinek nem széket foglalnak a repülőn, hanem sort. Pontosabban leírva Ursula egy hadosztálynyi tank finomságával átjött a csukott ajtón, vele egyidejűleg távozott az emberség a teremből.

Refrénként elhangzott a „mi a fasz van” című dalocska első sora. Küllememet tekintve úgy néztem ki, mint egy rongydarab, amit két napja rág egy gyomorbajos pitbull. Don Quijote a bús képű, hozzám képest egy varázsgombás turista Amszterdamból. Bal karomból infúziós cső, a jobbról vér transzfúzió, szememből fájdalom. A hasamból kiálló varratok is azt mutatták, ez a valami egy fércmű, vicc lehet, ami nincs kész és talán nem is lesz soha. Felpuffadva, lila hassal pont úgy néztem ki, mint egy telefosott búvárruha. A külső és belső teljes szinkronjában leledzettem.

Mintha az élet összerakott volna magának játszani egy marionett bábút, aztán megunta, hűtlen lett hozzá. Kész Toy Story. Buzzz meg Woody. B……meg te!

Tökig véres voltam, a rosszul megszúrt branül miatt, de Ursula elmondta legyek férfi, ne nyafogjak minden szarért. Hát vazze, én nő se tudnék lenni melletted, nemhogy férfi. Szívesebben váltam volna altatásra váró kutyává egy albán menhelyen.

Maguk büdösek, menjenek fürdeni!

Ápolj vazze, ne szagolgass! Hát… Háttal tudom, nem kezdünk mondatot, de én dobtam egy hátast a fürdőben. Nem az a klasszikus törökfürdő várt, inkább egy helyiség, amit közösen használhattunk a patológiával. Zuhanyból nem vér folyt – ez Penge - de nem éreztem a tisztulás vágyát.

Lassan visszacsavartam a kupakot a szappanra és szóltam az egyszeműnek,

bocs haver, zárva a strand. Mert fertőzésbe már haltak bele, de se a fing, se a bűz nem ölt még embert….