Találkozás az orvossal

Van ilyen orvos meg van olyan. Na én ma olyannal találkoztam vazze. Félhomályos rendelő benne bio díszletként egy frusztrált tollseprű asszisztensnek öltözve. Jó pajtása Dr. Bubó az undor doktor. Undi bácsi egy

„viszontlátásra” böffenéssel köszöntött.

Neked is doki azt az engedély nélkül, kitaposott körömcipőben török furulyán játszó édesanyádat. Ott a 67-es út környékén. Mondjuk ez a kedves üdvözlés is úgy esett ki a száján, mint szar a gyorsvonatból.

Felhanyatlottam az ágyra és vártam ezt az muzsikot, mint az úttörőket balzsamos Lenin a Vörös téren. Dr. Undor elindult felém, majd egy erős „sú” betűt leírva elegáns sasszéval, egy fáradt jégkrémes dobozból húszszor húszas túrós pitét tolt be az arcába. Pofám leesett és mire megtaláltam az ágy alatt Dr. Tufa mellém ült.

Tökig kigombolt inggel, mellén egy öregedő racka szőrzetével, a szőrben pajkos túró darabokkal. Böffentett egy indiszkrétet. Na, de az kurva mazsola beszaladt a jobb négyes híd alá, mire akkorát ciccentett, hogy mazsolával együtt kiszippantotta a tömést is.

Gyere Mucsi segíts nekem!

Dottore hát miért nem vered telibe azt trehány, flagma édes…..dat.? Gyere doki teríts meg rajtam oszt nyomj egy früstüköt a testemen. Mondjuk, csak egy szál kolbászt tudok neked apportálni az uzsonnádhoz. Úgy félúton találod.

Jó, hogy nem műtött meg, mert hívott volna két nap múlva, hogy a svájci bicskája meg a termoszkupak véletlen belém lett varrva. Mi van, ha ott makkanok meg az ágyon piros kockás abrosszal leterítve, a helyszínelők meg sült kolbászt esznek mejjemről. Siessetek srácok, amíg melegen tudom tartani. A kovi ubi a köldökömben.

Azt mindig is tudtam, hogy a magyar egészségügy felemészti az embereket, de hogy meg is eszi előtte….