2 nap / Most lesz a csontvelő biopszia, ami alapján eldől a sorsom, vagyis mi a pontos betegség, kezelési forma, gyógyulási idő. Furcsán hangozhat, de nem ezek a legfontosabb dolgok. Vagyis fontosak, mert információkat tartalmaznak, de nem az információk fognak meggyógyítani.

Mire gondolok itt? Azt mondják, hogy ilyen-olyan leukémia.

Ott van és kész. Négy, hat hónap kórház – kisebb-nagyobb megszakításokkal? Ok. Az időt nem tudom gyorsítani, megváltoztatni tehát megy a polcra. Olyan mintha tengerész lennék és apa elmegy hónapokra óceánt járni, ahol a különbség lesz, hogy a „kikötőbe” érve nem hozzák a friss gyümölcsöt és a thai lányok sem másznak be a kabinomba, hogy főzzenek, mossanak rám, amíg itt vagyok. Más szolgáltatásra ne is gondolj.

Hogy szar érzés távol a családtól, a gyerekektől? Igen az! Kettő perc, amely egy pillanattal sem lehet több!

Milyen lesz a kezelés? Nem tudom, majd leírom, ha ott leszek. Persze tisztában vagyok, hogy hányinger, hajkihullás meg biszem-baszom. Az orvos nem felejtette el megjegyezni látva tegnapi vigyorgó képemet, hogy leszek még rosszabbul is. Hajrá Kovács néni! Leszarom! A hányinger elmúlik a hajhullást meg megállítja a padló.

Megjött a csontszívó doki és „elrontotta a napomat”. Tudni kell, hogy az előző ilyen vizsgálatoknál a világ legtisztább „anyagát” kaptam bódításként. Másfél óra mámor legálisan. Lassan mozgó faágak és lelkemben Gandhi és Teréz anya játszottak valamii tibeti kockajátékot. Tiszta curry volt a szájuk.

Szóval bekészítettem a Hair lemezemet, nyeszlett hippi testemen lötyögött a virágos ing, kivaxoltam a Merci emblémámat és induljon a Peace and Love. Éppen rászóltam volna mellettem heverő haversrácra, hogy „ne stoppold a dzsangát brother”.  Erre a doki elaltatott én meg várhattam a "let me sunshine in-t” a menetelő Berger katonával.

1 nap / Előreláthatólag egy hónapig leszek egy déli fekvésű apartman lakója, melyben apró hibák azért akadnak. A sunset és boulvard itt is megjelenik együtt, csak pálmafák és L.A. helyett gyárkémény és 1-es villamos, azonban ilyen apróságok nem gátolhatnak meg a komfort élvezetében.  Megjött a doktornő - Matisz szótárban „dottornéni” – és egy szar antré után rögtön összecsaptunk. Nem értette miért nyafogok, ha mellbe szeretne szúrni csak úgy és én pedig nem értettem miért nem bódítanak el, ha már lehetőség van. Messziről indul a barátságunk, de nem adom fel mivel van egy fontos pont a filozófiámban, melynek értelmében nem betegségem van, hanem egy megoldandó feladat. Minden olyan dolog, amit az orvosok mondanak, cselekszenek a betegséghez, mint szóhoz, fogalomhoz kapcsolódik. Minden, amit én csinálok egy feladatmegoldás része, lásd óvoda, unoka. Nem segíti a helyzetemet, hogy az ő terepükön, az ő protokolljaik szerint megy a „kümite” megfűszerezve egy erős létszámfölénnyel. Úgy látom, a nővérek lesznek az én partnereim, ők nézik az embert is, pedig ki vannak zsigerelve. Ők az angyalok. Irén, Anikó, Andrea. És van egy tökös nővér, vagy fivér, ő Józsi. Elgondolkodtató, hogy egy finom női kéz vagy egy szőrös férfi igazgatja a brét a kacsa nyakához. Ráadásul a kis hülye nem találja a helyét és nagyon ijedt állapotban van. Ne aggódj Rocco tied marad az első hely!

Visszajött dottornéni megkérdezni, hogy vagyok. Elmondtam remekül – tényleg így van – mert egy nyugodt, mosolygós, erős emberrel találkoztam a tükörben. És a lélek nagy értője, az empátia bajnokság idei második helyezettje már indította is a parasztlengőt: Tudja, hogy én nem hiszek ezekben! Gyorsan csinált belőlem 70 kg húst, meg szövetet meg ezt-azt. Azt már lehet szurkálni. Na azt lehet, nálam viszont nem ér célt az ilyen jellegű szurkálás. Én viszont szeretem dottornénit, mert ő fog nekem segíteni. Én meg neki, csak még nem hiszi!

Egy újabb komoly feladatra kaptam ma megbízást. Kézen kell fognom a kis feleségem és el kell mennem óvodába az unokákért. Mivel Blanka még csak 13 éves Milán pedig 8 lesz hamarosan, ez már elsőre is hosszú távú projektnek néz ki. Nehezítve van a feladat, hogy családunk nem oldalága Matisz bácsiéknak, így viszonylag kevés nagyszülőt tudunk felvonultatni, aki még nem töltötte be a harmincat. Ezek szerint még van időm.

Az elsődleges helyszínnek a Szent László kórház hematológiai osztályát jelölte meg a Teremtő. Se helyszínt, se fegyvernemet nem választhattam. Nyafoghatnék, de már késő. Amit még elfelejtettem mondani. A párbajsegédek – értsd alatta az orvosokat - szerint az életem a tét, de szerintem ez olyan száraz és orvosos.

Annyi nehezítést még akad, hogy kitörölték a telefonomról Michael J. Fox elérhetőségét így ugrott a Vissza a Jövőbe autó elkérése. Miért írom ezt a blog-ot? Szeretném egy kicsit feldobni a napjaimat és talán Te is találsz benne egy két jó gondolatot. Tehát a mottó: Mindig maradj olyan, mint egy rossz HIV teszt. Pozitív!