6. nap, egyben a kezelés harmadik napja. A tükörbe épített eredményjelzőn, mit látok? Hajas Laci- Kojak 2-0. Nagy a pofám mi? Hallom a szkeptikus dalárdát, de nem kell fáradni még pár nap és igazatok lesz. Vagy ezt is megúszom? Egyelőre olyan erős a hajam, hogy elhúzok vele egy kamiont a másik végén meg toporzékol Fekete Laci szájában a vonóhoroggal.
Hiú vagyok, mit tagadjam. Tanácsolták, hogy vegyek fel egy úszósapkát, és ha betűröm a hajam láthatom, milyen leszek hair-telen. Én meg hirtelen csak anyám rózsaszín, 3D-s vízililiomokkal ékesített sapkáját húztam a búrámra. A kép így nem állt össze, ellenben a szombat esti gőzfürdőben annyi lájkot kapnék, hogy sose lenne székrekedésem.
Dottornéniék ritka betegségnek hívják a problémámat. Mint említettem 2 éve senkinek nem volt ebben az országban.
Összetörhetnék, mint egy fürjtojás, de nem ez a jó megoldás.
Mivel ritka betegség, ezért nem tudnak beállítani a nagy egészbe és kiemelt figyelemmel viseltetnek irányomban. Én vagyok a legelőn a lila tehén a Milka, aki mellet mindig meg kell állni, mert egyedi. Tudom a tehén lány én meg fiú és ez képzavar, de kedves kétkedő a Bika Milkát én sem szeretem – az legyen, a tied- nem bírom a fehér csokit.
Dottornéni, dottorbácsi a laboreredményeimet nézi én meg őket. A kezelés folyamatában vagyunk így még nincsenek értékelhető változások a számokban, ellenben megtanítottam mosolyogni őket. Hetven kiló hús, aminek van vércsoportja, ágya, baja, a kórházban annyit tesz, hogy van egy ember a 107-esben. Nálam más az ember definíciója. Egy ember nyomokban tartalmazhat még a húson kívül lelket, szívet, érzéseket, gondolatotokat és számtalan láthatatlan értéket, amitől ember az ember. Hetven kiló húsom jól megtöltöm emberrel és az orruk alá dugom. Nézegetnek, forgatgatnak, ez meg mi csuda. Ezt a csodát adom el nekik most már egy hete és ez a csoda az, amitől már nevetnek, ha bejönnek hozzám.
Képzeld mikor a tengerparton három koktél után arcba húzott kalappal elalszol a tűző napon és a büdös kölkeid rád borítanak, egy vödör fürge rákot. Ilyen hatást kölcsönzök dottornéniéknek, viszont szentírás módjára tartok minden utasítást! Az élet itt nem játék. A medve az a játék.
A mai képhez egy kis magyarázat. Tóth Andrej barátom - aki az ország egyik legkreatívabb grafikusa - készítette a szicíliai nászútján, és egyben felajánlotta illusztrálni szerény kis blogomat. Szicíliát imádom - és ha ez a kis nátha nem ront bele - akkor az idén visszatérek Cefaluba. Ne keresd a hülye kis koronáidat, hogy knédlit vegyél Svejknél, Cefalu az Szicília. Holasovice, az cseh falu.
