A világtörténelem tele van számtalan győztes hadvezérrel, államférfival. Azonban a lantok nem röpítik hírét a hétköznapi megpróbáltatásoknak. Hol egy jegyzet Napoleon fingjáról vagy egy daljáték Antonius tripperéről? Pedig ők is emberek voltak egykor csak haláluk után szobrosodtak ki ennyire.
A kezelés negyedik napján a történetírás e tekintetében leváltam Ceasar-ról, hódító Nagy Sándorról és a történelem többi steril nagyságáról. Mesémhez tartozik még, hogy bemutassam a hű vegyszerhordozómat, kinek segítségégével a szer belém kerül. Ki gépen száll föléje annak csak egy állvány a srác, rajta kerekek, egy számláló a cseppeknek és idétlenül himbálódzó a zacskók a tetején. Szerintem meg olyan, mint C3PO csak moldáv kivitelben, ráadásul szar az aksija és így az ominózus eset történése idején be volt dugva konnektorba. Innentől Zalán futása könnyed nyár esti sétává törpül kálváriám mellet.
Ülve a gép előtt szopogatva a mérget, akarom mondani éppen ment a szolárium mikor hirtelen egy mérges macska csavart a gyomromon. Pár pillanat és újra támadott a dög. Eközben ezt hallottam: "Yldreyzeydrr". Ezt a szép szót Közép-Anatóliában gyakran adják névül újszülött török kisfiúknak, én azonban úgy fordítottam heveny magyarra, hogy MENEKÜLJ! Érezvén a bajt próbáltam C3PO-t kitépni az anyjából miközben a menekülési útvonalat terveztem. C3PO szabad, én úszok a levegőben, megcélozva a vécét. Nos. Amennyiben a kivitelezők két sor metlakival hamarabb képzelik a fajansz helyét, úgy az ügy továbbításra kerül a Sikeresen Megoldott Ügyek Szervezeti Osztályára – röviden SMÜSZO. A teremtő azonban levette rólam vigyázó szemét, így ha kissé nagyobb különbséggel, mint Güttler Károly az olimpián de végül is vereséget szenvedtem. Ez a hülye C3PO meg csak állt a hülye zacskókkal a fején és számolta az adagomat.
Nem önt el a szomorúság a képi dokumentáció hiánya végett,főképpen a baj nem jár egyedül nevű faszság élőben való megtapasztalása okán.. Nem kis fejtörést okozott a termék abbéli tulajdonsága, hogy állagát tekintve az algák csoportját képviselte meg sem közelítve a mamutok által évmilliókkal ezelőtt itt hagyott tárgyi emlékeket. Jelen esetben ezen nem siklott volna ki a vonat, hanem olyan féktávot vesz, hogy meg sem áll Ózdig. Tetézve a bajt még ülve, állva, bénázgatva leadtam a nevezésem a transzferálási villám világbajnokságra. Magyarul minden, mindenhez hozzáért és átadott valamit a következő felületnek.
Itt úgy vélem fényévekre álltam a teremtés koronája címtől.
Miért írom ezt le? Mondhatnám, hogy csak, meg „ilyen a élet öccsém”. Amikor megszületik egy kisbaba csak mosolygós szülők és egy kis fáradt makkencs van a képen. De előtte a szülőszoba csupa mocsok, vér magzatvíz, méhlepény, izzadtság és könny, volt szerencsém átélni minden csodájával együtt.
Itt a kórházban én is ugyanolyan hétköznapi dolgokat élek át, mint bárki és ezek a dolgok nem hiszem, hogy levonnak valamit a küzdelmem értékéből.
Ha esetleg még valaki nem jött volna rá a megoldásra, Ceasar, Antonius és Napoleon után az Úr 2016. esztendejének harmadik napján, az Úr minden segedelmét nélkülözve én is befostam. A szoborra térjünk vissza később.
