Mindig maradj olyan, mint egy rossz HIV teszt: Pozitív!

leOKÉmia - Hangya Peti blogja

Hangya troll

2016. március 23. - hangya peti

hangya_25.jpg

Nyolcan-tízen szálltunk le a buszról és már nem fogadták volna nevezésünket a Járj egyenesen a vonalon illetve a Szép Magyar Beszéd Vetélkedőre sem. A „már nem szomjas, de még iszik” lovagrend képviseletében estünk be egy szentendrei becsületvesztőbe, amit a tulaj bárnak hirdetet és mely aznap helyszíne volt pornós Kovi első stand up fellépésének.

Ott is támaszkodott hősünk a pult végében akkora fejjel, mint egy nepáli marha. Hétköznapi emberként mindig is vonzott a back stage világa, így az Unikum adta bátorsággal vértezve, rázúdultam a Pornó császárra, a „nyomod a castingot haver?”, „szünetben egy pipa azért beesik mi?” diszkréciót nélkülöző kérdéscsokorral. Ő meg csak hárított és az sem győzte meg, hogy magányos óráimban több száz papírzsebkendőt használtam el, miközben a munkásságát elemezgettem a videókon. Jól van pufi, rábaszol, jössz te még az én utcámba, az meg zsák lesz neked. Két könnyed Unikum szilvával és egy kori sörrel tartottam magamban a harci tüzet, mikorra elkezdte a dumát egy bárszéken. Szerintem a Rozsdás Rákollóban több poént hallok, mint itt, de eljött az én időm. Feltett egy viccesnek szánt költői kérdést a közönségnek:

Tudjátok miből jöttem rá, hogy perverz a feleségem? És a kobra lecsapott.

Arról, bazdmeg, hogy lefeküdt veled!

Attól kezdve csak unalmas, bajszos kamionsofőrként feszengett tovább, én meg a „a szép volt öcsém vazze” és a hátbavágások kombó fényében élveztem a dicsőséget. Ennél a márciusi eseménynél azonban így utólag nézve már bomladozott a „Testem egy templom” fogalma. Április végén kisfiam születésnapján diszkrét fogyasztásba kezdtünk sógorommal, évtizedes hagyományokat ápolván. Kis stampedli, egy-egy hosszúlépés, grillhúsok. Aki müzlivel csinálja a kerti partit, miközben a vendégek Norbi túrós batyuját nyalogatják, öblögetve harmatvízzel azok első körben menjen a picsába.

Aztán eljött az éjjel és még élve kerültem a pokolra. Éjjel egy. Elindult a stáció. Ú, de fáj a hátam jól meghúztam,nagyon fáj bazdmeg, kurva életbe, nem bírom, beszarok, papot azonnal. Végül fejest ugorva a férfiúi ego óriási magasságából felébresztettem a drága feleségem, és Angyalka kihívta az ügyeletet, a pap meg aludhatott tovább. Nekem addigra elment a magzatvizem és a nagyfotel karfáján végeztem erőteljes párzó mozdulatokat. Arra lettem figyelmes, hogy egy kobold áll a nappaliban és bőszen jegyzetel. Írogatott, bazdmeg, én meg felcsináltam közben a fotelt. A történeti hűséghez tartozik, hogy a szobában hárman voltunk: feleség, foteltoszó és a kobold. Felnéz és a következő kérdést intézi felénk: Hol a beteg?

Hát anyáddal hál éppen a kiserdőben te nem normális, hol lennék? Végül az ijesztő hasnyálmirigy gyulladás diagnózis után vesekő gyanúval vitt a mentő a kórházba. Ott is az elfekvőbe. De ez a holnapi mese gyerekek. Húzzatok aludni!

A bejegyzés trackback címe:

https://leokemia.blog.hu/api/trackback/id/tr968520894

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása